Részlet

Sziasztok! Sajnálom, hogy még mindig nincs fent az első fejezet de kicsit hosszabb lesz mint terveztem...:S Addig is hozok nektek egy kis olvasnivalót amelyekben rendszerint kedvenc karaktereim találhatók. Természetesen Aqvarell szemszögéből írom, tehát ezek majd később [jóval később] benne lesznek a a történetben.
Mint ez az egész story, ez is az igazi Harry Potter könyvből van kivéve csak én átírom amennyire tudom. Nos, akkor jó olvasást!:)

5.könyv-Harry Potter és a Főnix Rendje

Elmélázva néztem Ron és Harry sakkpartiját. Mind ketten hangosan biztatták bábuikat amelyek egymást csépelték. Ginny és Hermione együttes erővel próbálták lefogni Csámpást, a görbe lábú, nyomott pofájú, vörös perzsamacskát. Mikor meghallottam a lépteket fejemben felidéztem a könyv részletet és tudtam, hogy lent szükség lesz rám. Szó nélkül felálltam az asztal mellől majd mikor Mrs.Weasley kinyitotta az ajtót kimentem mellette. Még hallottam amint tájékoztatja Harryt.
-Harry drágám, lejönnél, kérlek, a konyhába? Piton tanár úr szeretne beszélni veled. - a választ már nem hallottam de tudtam, hogy Harry csak most fogja felfogni a szavakat.
Lesiettem a lépcsőn de az aljánál már csak lábujjhegyen mertem lépkedni nehogy felriasszam a keretei közt alvó vértisztaság mániás Mrs.Black-et. A konyhába érve megláttam Piton professzort és a vele szemben ülő Siriust. Mind ketten meredten elnéztek a másik mellett. Mosolyra húztam a számat és megköszörültem a torkomat. Piton közömbös arccal felém fordult, de amint meglátott megpróbálkozott valami torz mosolyfélével.
-Jó napot Tanár úr. - köszöntem és végigmértem. Semmit nem változott az elmúlt pár hétben: bőre még mindig sárgás-fakó volt melyet egyenes szálú, zsíros, fekete haj keretezett. Orra ugyanolyan görbe volt és fekete szemei is vészjóslóan megvillantak amint belépett az ajtón Harry.
-Ülj le Potter! - parancsolta Piton és a maga melletti székre mutatott. Sirius [aki már gyerek kora óta ellenszenves volt Pitonnal, és a tanár is vele] hátradöntötte székét és gonoszul elmosolyodott.
-Örülnék, ha nem parancsolgatnál a házamban, Piton. - a tanár úr arca elszíneződött és most szürkés-rózsaszín árnyalatot vett fel, de nem tett megjegyzést. Harry elindult a székéhez, én pedig követtem. Egy széket húztam Piton és Harry közé majd kényelmesen elhelyezkedtem. Piton rám nézett és felvonta fél szemöldökét. Ugyan így ránézett Siriusra is majd Harryhez fordult.
-Négyszemközt kéne beszélnem veled Potter, de Black és Le Temps kisasszony...-mielőtt Sirius válaszolhatott volna, kihúztam magamat és közbeszóltam.
-Mint tudja tanár úr én már ismerem a történetet. Azt is tudom, mit akar tanítani neki és ki küldte. - elmosolyodtam, halványan még is kedvesen majd pillantásom Blackre vándorolt - Siriust pedig ismeri. Nemfog innen kimenni ha csak ki nem átkozza innen. Amit - szóltam emelt hangon mikor Piton szája széle felfelé görbült - nem fog megtenni. - a tanár úr orrcimpái megremegtek és savanyúan elmosolyodott.
-Ha ismered a történetet miért jöttél le? - kérdezte felvont szemöldökkel. Elpirultam és leszegtem szemeimet miközben olyasmit motyogtam, hogy " igazából is hallani akarom". Végül Piton rám hagyta és vissza fordult Harryhez.
-Az igazgató úr óhaja szerint a következő félévben oklumenciát fogsz tanulni.
-Hogy mit fogok tanulni? - kérdezte Harry. Piton szája felfelé görbült és jobbnak láttam közbeavatkozni.
-Oklumenciát azaz megtanulod lezárni az elmédet. Így véded meg a a külső behatolástól. - magyaráztam. Mellettem suhogó köpeny zaja hangzott fel. Piton karba tette a kezét és szinte elismerően nézett rám. Harry még mindig értetlenül nézett. Mielőtt feltehette volna a kérdést megválaszoltam.
-Azért kell tanulnod...Mert Dumbledore professzor jónak látja. De nem mondhatod el senkinek, főleg nem Umbridgenak. Bár azt hiszem ennyi eszed azért van. Jól mondom professzor úr? - néztem a jéghideg fekete szempárba. Piton bólintott majd gúnyosan hozzá tette:
-Kivéve az " ennyi eszed azért van" részt. - mosolyodott el. Nagyot sóhajtottam, megráztam a fejemet majd újra Harryhez fordultam.
-Piton professzor fogja tanítani neked. - mondtam és megpróbáltam rámosolyogni. A fiú azonban úgy nézett ki mintha azt a hírt kapta volna, hogy betiltják a Karácsonyt. Vállára tettem a kezem majd a szék nyikorgására felfigyelve megfordultam.
-Már megy, Professzor úr? - kérdeztem csalódottan. Reménykedtem benne, hogy ha elsimítom a Sirius-Piton vitát akkor a professzor marad. Sajnos későn kaptam észbe és Sirius szájából záporozni kezdtek a rosszindulatú megjegyzések.
-Jajj Aqva, nehogy visszatartsd a " professzor urat" . - felpattant a székről és Piton elé ugrott. A professzor megmarkolta a zsebében rejtőző pálcát. - Ha megtudom, hogy az oklumenciaórák ürügyén gorombáskodsz Harryvel, velem gyűlik meg a bajod! - Sirius fenyegetően mordult egyet de Piton arcán újra szétterült a gonosz vigyor.
-Megható az aggodalmad, de bizonyára észrevetted, hogy Potter az apjára ütött.
-Igen, észrevettem. - Sirius arcáról csak úgy virított a büszkeség.
-Elég! Hagyják abba! - kiáltottam és mutattam Harrynek, hogy ha kell fogja le Siriust. Ő bólintott én pedig sietve megkerültem az asztalt, hogy Piton mögé kerüljek.
-Vagyis olyan öntelt - ütötte tovább a vasat Piton -, hogy lepereg róla minden kritika. - Siriusnál betelt a pohár: félrelökte székét és elindult a bájitaltanár felé. Időközben mindketten elővették pálcájukat és egymás arcának szegezték. Megmarkoltam Piton talárját [Harry ugyanígy tett Siriussal] és minden erőmet bevetve próbáltam megállítani. Szerencsére a Weasley család, élén a felgyógyult Mr.Weasley-vel betoppant mielőtt elkiálthatta volna bármelyikük az első átkot.
-Meggyógyultam! Makk egészséges vagyok! - kiáltotta vidáman Mr.Weasley majd mikor meglátta a felettébb kínos jelenetet kerekre nyíltak szemei. - Merlin szent szakálla! Mi folyik itt? - kérdezte és először a Siriust visszatartó Harryre, majd rám meredt [már Piton varázspálcát tartó karjába kapaszkodtam. Elengedtem őt mikor láttam rajta, hogy elakarja rakni pálcáját. Suhogó köpennyel megfordult, de mielőtt kilépett volna az ajtón még Harryhez fordult.
-Hétfőn este hat órakor, Potter. - majd elindult a folyosón a kijárat felé. Miután becsukódott utána az ajtó begyűjtő bűbájjal magamhoz hívtam a neki szánt ajándékomat. Utána szaladtam és még mielőtt hopponálhatott volna, utána kiáltottam.
-Piton professzor! Várjon! Professzor úr! - a hó bokáig ért ami igazán megnehezítette a járást, még is a professzor már a Grimmauld tér sarkán járt. Mikor meghallotta a nyikorgó havat és a kiáltásomat unott képpel felém fordult.
-Mit akarsz? -mordult rám. Fintorogva elmosolyodtam.
-Lehetne egy picit kedvesebb is azzal aki karácsonyi ajándékot ad magának. - arcán leplezetlen meglepettség terült szét melyet hamarosan a gyanú váltott fel. Gondolom nem sok mindenkitől kap ajándékot, főleg azoktól nem akikkel eleve ellenséges.
-Miért akarnál te ajándékot adni nekem? - igaz is - gondoltam Miért adok annak az embernek ajándékot aki olyan igazságtalan mindig a Griffendélel, Hugrabuggal és a Hollóháttal?
-Talán így elhiszi, hogy tudom mit rejt a jövő. - mondtam végül, s átadtam egy ketté hajtott lapot. Gyanakodva végigmérte majd, majd összeszűkült szemmel átvette. Kinyitotta és akkor kerekre nyíltak szemei. Azokban a mindig hideg fekete szemekben most valami megcsillant. Talán könny, talán szeretet...Jó volt látni, hogy a gyűlölet maszkja lehull a professzorról és helyébe melegség költözik egy pillanatra. Elakadozó szavakkal próbált mondani valamit amit akár egy köszönömnek is vehetek.
-Tudom, hogy mennyire szerette Lily Evanst. - suttogtam s mutató ujjammal a Lilyt ábrázoló rajzra mutattam. A professzor bólintott és láttam, hogy a maszk újra elkezd körülötte épülni. Fekete szemét [amelyben a melegségnek már csak az utolsó szikráját lehetett látni] belefúrta az enyémbe majd az utolsó szikrákat egyetlen szóba sűrítette:
-Köszönöm!

Hát ennyi lenne.:) Ez nekem nagyon tetszik bár a lényeget csak és kizárólag azok érthetik akik olvasták a Harry Potter mind a hét részét. Ilyen kis részleteket még valószínűleg hozni fogok!:)