Látogatás Azkabanba

Ez egy szintén amolyan kis novella féleség. Ez nem történt meg az igazi könyvben és itt is az én kitalált szereplőm, Aqvarell lesz a főszereplő.

Látogatás Azkabanban. [saját történet, az író szemszöge]

A nagyteremben izgatott susogás hullámzott végig ahogy a baglyok meghozták a reggeli postát.
A Griffendél asztalánál ülő ifjú velita-boszorkány szórakozottan kanalazta zabpelyhét miközben Hermionét nézte aki végigfuttatta tekintetét a Reggeli Prófétán.
-Semmi érdekes. - szólt végül s lerakta az újságot pirítósa mellé. Harapott belőle egy falatot majd Ronhoz, Harryhez és Aqvarellhez fordult. - Apropó: ti hol töltitek a Karácsonyt?
-Mi Ronnal itt maradunk a Roxfortban. - szólt Harry és nagyot kortyolt a töklébe.
-Nekem van egy kis dolgom aaa...városban. - mondta Aqva és meg se várva az értetlenkedő kérdéseket, felállt és elindult a tanári asztal felé.
Dumbledore épp a mellette ülő Bimba professzorral beszélgetett mikor a lány eléjük állt. Nem szólalt meg, nem csinált semmit, csak várta, hogy az igazgató úr rá figyeljen. Nem is kellett sokat várnia. Az ősz szakáll alatt Dumbledore elmosolyodott, félhold alakú szemüvege mögötti kék szemei izgalomtól csillogtak.
-Bocsáss meg Bimba, kedves egy percre. - szólt az igazgató majd a lányhoz fordult. -Szerbusz Aqvarell. Miben segíthetek? - Aqva körülpislogott és észrevette, hogy szinte mindegyik tanár rá figyel.
-Igazgató úr, szeretnék magával váltani pár szót...négyszemközt. Ha befejezte a reggeliét megtenné, hogy szán rám néhány percet? - kérdezte udvariasan a velita-boszorkány. Az igazgató arca felderült.
-Már befejeztem a reggelit. Gyere csak, gyere. - szólt és felállva kisietett a nagyteremből nyomában a lánnyal. Felmentek a márványlépcsőn és több folyosón is végighaladtak mire egy hatalmas kőszörny elé értek.
-Málnás Mikka. - szólt Dumbledore s a kőszörny azonnal félreugrott. Mögötte egy csigalépcső kezdett el felfelé tekeredni. Ráléptek az első és második fokra majd várták, hogy felérjen a lépcső az igazgató irodájához. Bementek a szobába. Dumbledore leült íróasztala mögötti aranyozott székébe s míg szembe vele leült Aqva is, hosszú ujjaival megsimogatta Fawkes, a főnixmadár feje búbját.
-Nos? Miben segíthetek? - Aqva kicsit mocorgott, és közben próbálta összeszedni gondolatait.
-Professzor úr én...Nekem muszáj elmennem ... valahova. És ebben kérném a segítségét. - dadogta a lány és közben lesütötte szemét, hogy az igazgató átható pillantása ne érje el.
-És hová szeretnél elmenni? - kérdezte Dumbledore gyanakvóan.
-Ne..ne haragudjon meg de...de nekem el kell mennem Azkabanba. - felpillantott a kék szemekbe de azonnal megbánta: mintha röntgen sugarakba nézett volna.
-Rendben. - szólt halkan az igazgató. A lány erre számított a legkevésbé, úgyhogy most megütközve, kerekre nyílt szemekkel nézett az igazgatóra.
-Re...rendben? - kérdezte. Az igazgató bólintott.
-Egy feltétellel. - mondta komolyan.
-És mi lenne az? - most Aqvan volt a gyanakvás sora. De a professzor elmosolyodott.
-Ha Tonks kísér el téged. - a lány megszeppent, de rábólintott.
*
Másnap, a karácsonyi szünet első napján megérkezett Nimphadora Tonks. A metamorfmágusnak most derékig érő fehér haja volt. Mikor Aqva meglátta a lépcső aljában, nem törődve azzal, hogy Tonks teljesen el van ázva, odafutott hozzá és magához ölelte.
Hamarosan már egy-egy seprűn ülve utaztak a hidegben, de mivel olvasztó bűbáj volt rajtuk így nem érezték a hideget és az esőt. Az út több mint egy napig tartott s mikor megérkeztek a sziget közelébe épp hajnalodott.
-Miért akartál eljönni ide Aqva? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel Tonks. A lány kitért a válasz elől egy váll-rándítással. - Akkor azt mond meg, hogy Dumbledore, hogy-hogy elengedett téged egy ilyen veszélyes helyre?
-Bízik bennem. -mondta és seprűjével megcélozta a sziget közepén emelkedő hatalmas börtönt. Azonban alighogy beértek a sziget területére, több száz hörgő, csuklyás alak repült feléjük. A csontig hatoló hideg rossz érzéssel töltötte meg bensőjüket, s szívük legfájdalmasabb emlékei most felszínre törtek. Mind ketten előkapták pálcájukat és egy boldogító emléket kerestek magukban majd elkiáltották magukat szinte egyszerre:
-Expecto patronum! - pálcájukból kiugrott egy-egy fehéren világító farkas melyek azonnal nekirontottak a dementoroknak. A tömör pozitív érzés -amelyek minden boszorkány és varázsló pálcájából egyedi alakban és egyedi megkülönböztető jegyekkel tör ki- még akkor is körülöttük járkáltak mikor a dementorok elmenekültek.
Tonks meghökkenve nézett Aqvara, mivel a metamorfmágus nem tudta, hogy a lánynak is farkas alakú patrónusa van. Ellenben a velita-boszorkány szélesen elmosolyodott és kezét Tonks felé nyújtotta.
-Beszélnem kell két emberrel. - mondta nagy komolyan Aqva majd Nimphadora sötét arcába nézve elkomolyodott. - Nem lesz semmi bajom. Megígérem. Velem van a patrónusom és már több rontást és ártást ismerek mint hinnéd! - látszólag nem győzte meg a boszorkányt, de azért rábólintott. Aqva kifújta a levegőt. - Itt várj meg. - azzal elindult a cellák között. Mindegyik rács mögött egy-egy fakó arcú, ápolatlan és látszólag labilis idegzetű varázsló vagy boszorkány ült. Voltak olyanok akik csak maguk elé motyogtak, mások összekuporodva feküdtek a hideg kövön. Egy kihullott hajú, feltűnően sovány férfi mellett megtalálta az első személyt akivel beszélni akart. A boszorkánynak seprűs pillái, kócos fekete haja és nagy, fekete szemei voltak.
-Bellatrix Lestrange. - suttogta Aqva a falat bámuló nőre nézve. Bellatrix hirtelen felkapta fejét és négykézláb kúszni kezdett a rács és az annak túloldalán guggoló Aqva felé.
-Ki vagy? - kérdezte és homályos tekintete belefúródtak Aqvaéba. - A Minisztérium küldött mi? MIT AKARNAK MÉG? MIT AKARNAK MÉG? MIT AKARNAK MÉG? - üvöltötte a nő s közben teljes erejéből rázta a rácsokat. Tonks elindult feléjük de Aqva leintette.
-Nem onnan jövök. - suttogta. - A nevem Aqvarell Le Temps és figyelmeztetni jöttelek. - mondta mire a nő fekete szemében ijedt fény csillant.
-Végre...akarják....hajtani...a ... a ...dementorcsókot ... rajtam? - kérdezte ijedten. Félelme nem volt alaptalan hisz köztudott, hogy akin végrehajtják a dementorcsókot annak többé nincs lelke. Egy kiszipojozott báb lesz, egy élő még is élettelen lény.
-Nem.Nem. Dehogy is. Ne beszélj butaságokat! - látszólag meglepte a kedves hangnem. Aqva nem tudta, hogy egy ilyen szörnyű nőt miért sajnált meg. - Figyelj. A Sötét Nagyúr hamarosan erőre fog kapni. De aztán végleg meg fog halni s vele együtt te is! Meg fognak ölni téged Bellatrix ha elmenekülsz mikor két év múlva kiszabadulsz innen. - félő volt, hogy a boszorkány nem hallotta meg utolsó szavait és leragadt annál, hogy Ura visszatér.
-Bella...- ám Aqva nem tudta befejezni a mondatot mert Bellatrix éles kacaja bezengte az egész börtönt. Nem jutott szóhoz a nevetéstől amely sötét és fagyos volt. - Én figyelmeztettelek Bellatrix. - a lány vetett még egy utolsó pillantást a könnyező-nevető boszorkány arcára majd tovább sétált nyomában a farkas-patrónussal. Több mint öt cellával arrébb vezetett le egy lépcső a 47. emeletre [a börtönnek 48.emelete és több száz- talán ezer cellája volt] Ott szinte azonnal meg is találta a következő és egyben utolsó emberét. A férfi elmeállapota látszólag jóval épebb volt mint a fentieké. Dudorászott de ő is a semmibe meredt. Csimbókos haja a hátára hullott, őt magát pedig még ijesztőbbé tették fekete karikás szemei és sárgás bőre.
-Sirius? - kérdezte a lány és csak úgy mint Bellatrixnál, a férfinél is leguggolt. Sirius érdeklődve nézte Aqvat. Felállt majd pár nyurga lépéssel a cellaajtóhoz lépett.
-Igen. És benned kit tisztelhetek? - kérdezte és leült a lánnyal szemben.
-A nevem Aqvarel Le Temps. - nyújtott kezet a csimbókos hajú férfinak. Látszólag meglepte ez a gesztus, de azonnal elfogadta a feltartott kezet.
-Nem félsz tőlem? - kérdezte Black gyanakodva mérve végig a lányt. Az elmosolyodott.
-Nem. Mert tudom, hogy ártatlan vagy. - a férfi szemei kerekre nyíltak.
-Hogy..hogy mondod? - kérdezte.
-Mindent tudok Sirius. Peter-ről, a titokgazdaságról és arról -itt a lány bizalmasan odahajolt a férfihoz - hogy animágus vagy. - a férfi azonnal felpattant és hátratántorodott. - Segíteni jöttem. - suttogta a lány. Black gyanakodva visszalépett Aqva elé.
-És miért akarnál nekem segíteni? - kérdezte.
-Mint mondtam: tudom, hogy ártatlan vagy. De most nem ez a lényeg. Cornelius Caramel, tudod..a Mágiaügyi Miniszter hamarosan megérkezik és addigra nekem el kell tűnnöm. - hadarta a lány - Kérd majd el az újságját.
-Hogy mi? - kérdezte felvont szemöldökkel.
-Csak kérd el a Reggeli Prófétát! Azután használd az animágiát, válj kutyává és tűnés! Egy ideig bujdokolnod kell...de...többet nem árulhatok el. Kérlek Sirius tedd meg Jamesért...Lilyért és a fiukért, Harryért! - a férfi egy ideig döbbenten meredt Aqvara majd bólintott. A lány benyúlt a rácsok között és megszorította a férfi kezét. - Köszönöm! - a lány ezután sietve felszaladt a 48. szintre ahol Tonks már türelmetlenül várta.
-Mi tartott ennyi ideig? Már vagy tíz dementor eljött mellettem és az én patrónusom ereje is véges! - sápítozott de Aqva kézen ragadta és vonszolni kezdte a seprűk felé.
-El kell tűnnünk azonnal, különben a miniszter úr akkora patáliát fog rendezni....
-A miniszter úr? Cornelius Caramel? - a kérdést már a seprűjén ülve tette fel Tonks. Pálcájukba visszaköltözött a farkas-patrónusuk, és most már hazafele száguldottak. - Mit akartál attól a pokolfajzat Bellatrixtól? És kihez mentél még el? - kérdezte a metamorfmágus. Aqva szélesen elvigyorodott.
-Csak segítettem egy ártatlan embernek.

Ennyi lenne.:) Remélem tetszett mindenkinek!:) Nemsokára hozok még!