Hoztam nektek egy brutális részt.xd Mondjuk nem olyan durva, csak na...:3 Nézzétek el nekem, Piton az egyik kedvenc karakterem...<3
Még egyszer, utoljára belenéztem a tükörbe. A halványkék, pántos estélyi szorosan rátapadt felső testemre, hogy aztán deréktól lefelé hullámokba sodródjon le a padlóig. A karácsonyi-bál tiszteletére hullámossá varázsoltam hajam s egy vékony ezüstszálakból készült tiarát is feltettem vörös tincseim közé. Zöld és sárga szemeimet fekete tussal kiemeltem, szempilláimat spirállal meghosszabbítottam és egy hangyányi ezüstösen csillogó púdert is felkentem arcomra. Vörös ajkaimra nem kentem fel rúzst.
Legszívesebben befeküdtem volna az ágyba és átaludtam volna az iskolából még hátra lévő hónapokat. De tudtam, hogy ha Malfoy nem kapja meg a párját, vagy is engem, hatalmas patáliát fog rendezni. Úgyhogy nagy levegőt vettem és elindultam lefelé a csigalépcsőn.
Hatalmas szégyennek tartotta az össze griffendéles társam, köztük persze én is, hogy egy mardekárossal megyek a bálba sőt mi több, egy párt alkotunk a mindennapokban is, de a többiek nem tudták, hogy nem én akartam így. Hogy inkább mennék önként hétszáz dementor elé minthogy ajkaim újra Draco Malfoyéval fonódjanak össze. Megrándult a gyomrom mikor erre gondoltam. Fred és George Weasley még a klubhelyiségben várták párjukat. Mikor megláttak, nagyot füttyentettek.
-Húha Bonnie. Csodaszép vagy. - ámuldozott Fred, majd hirtelen elkomorult - Biztos azzal a Malfoyjal akarsz menni?
-Igen. - mondtam gondolkodás nélkül s egy kis rémület suhant át az arcomon a gondolatra, hogy mi lenne ha valaki mással jelennék meg. Gyorsan kikászálódtam a portré lyukon és lassan elindultam lefele. Nem akartam sietni, nem volt miért.
Összeszorult a gyomrom mikor megláttam a vidám és izgatott lányokat akik egymást dicsérték és arról áradoztak, hogy milyen helyes és kedves fiúval mennek a bálba.
-Te meg hol a fenében jártál? - köszöntött kedvesen Malfoy és megragadta a karomat. Olyan erősen szorította, hogy felszisszentem. - Nem megmondtam, hogy siess? Legelőre akarok ülni, hogy lássam ahogy Potter bénázik a tánctéren. - azzal elkezdett vonszolni a csarnok felé. Mikor emberek közé értünk, lazított szorításán és mosolyogva intett barátainak. Én lesütött szemmel vánszorogtam mellette és próbáltam kizárni a világot.
-Szevasz Malfoy. - szólt oda egy hetedéves mardekáros fiú aki mellett ott volt pattanásos képű barátnője, aki úgy nézett ki mint egy papírzacskóba csomagolt sertésláb.
-Szia Peter. Pansy. - köszönt mosolyogva Draco majd megrántotta a karomat és mordult egyet.
-Sziasztok.- suttogtam.
-Mondták, hogy szép a barátnőd de nem hittem volna, hogy ennyire! - Peter annyira megbámult, hogy az már sértő volt.
-Ugye? - szólt kajánul Malfoy, s jobb kezét a hajamba fúrta, megragadta azt s fejemet úgy kormányozta, hogy meg tudjon csókolni. A gusztustalan, ocsmány tettnek Karkarov professzor vetett véget.
-Egy Griffendéles és egy Mardekáros? Érdekes...-azzal besétált a nagyterembe s mi követtük. Leültünk az egyik asztalhoz és vártunk.
A vacsora elfogyasztása után a bajnokok táncoltak majd sorban mindenki csatlakozott. Malfoy magával rángatott s durván magához vont. Megpróbáltam segélykérően ránézni valakire, de csak Piton tekintetét sikerült elkapnom. Belőle pedig köszönöm nem kérek.
Volt egy enyhén szólva ciki incidensünk amit nem akarok jó ideig felemlegetni. Még mindig megborzongok amikor arra a csókra gondolok.
Bár nem önszántunkból tettük, még is az a csók visszavonhatatlan volt. Alig egy hete történt.
Bájital órán a professzor tett egy kis megjegyzést a hályog kezelő főzetemre mire közöltem vele, hogy ha nem repdesne körülöttem egy vén zsémbes denevér képében akinek ráadásul büdös a szája, talán meg tudnám csinálni normálisan amit kell. Erre büntetésből ki kellett takarítanom az üstkészletét. De amikor a varázskosz eltávolítóért nyúltam, véletlen levertem egy adag rózsaszín vágynövelő főzetet a polcról. A csörömpölésre persze felfigyelt Piton is és mikor elérte őt is az vágyfokozó...
-Szabad? - hallottam meg a fagyos hangot mögülem. Uram-Isten. Piton volt az és épp Malfoytól kért le engem egy táncra. Szaporán pihegve fordultam meg s közben puha tenyeremet a professzor érdes kezébe csúsztattam. Lehunytam szemeimet és próbáltam nem figyelni a döbbent diákokra és tanárokra. Tudom mi játszódhat most le bennük. 'Piton, a zsémbes vén Piton egy Griffendéles diákkal táncol egy bálon?'
-Gyere ki velem a kertbe. - mondta olyan halkan Piton, hogy csak én halljam.
-Nem. - feleltem eltökélten. Nemrég még azt mondtam, inkább mennék hétszáz dementor elé csak ne kelljen Malfoyjal találkoznom. Most azt mondom, inkább viselem el Malfoy bántalmazásait mint, hogy Pitonnal menjek egy romantikusan kivilágított ösvénylabirintusba.
-Nem kértelek. Ez parancs volt. - a tanár megfogta a karomat, ugyan ott ahol Malfoy ujjainak nyoma még mindig vöröslött és a kijárat felé vonszolt. Megpróbáltam újra elkapni egy barátom vagy egy tanár pillantását, de csak az enyhén becsiccsentett Hagrid integetett boldogan nekem.
A tanár elcipelt a kis tündérekkel megvilágított ösvények között egészen a tóig, ahol a drumstangosok hajója lágyan ringott az óriáspolip által keltett hullámokon. A professzor leültetett egy padra mely a szomorúfűz alatt állt s ő maga fel-le járkált.
-Maga elrabolt. - jelentettem ki nyugodtan s egy hullámot igazítgattam a ruhámon.
-Igen. Elraboltalak, mert szeretném tudni, hogy mi a fene folyik közted és Malfoy között! - a tanár szeme villámokat szórt, kezei ökölbe szorultak az indulattól, arca falfehér volt.
-Semmi. - mondtam de láthatólag ez nem győzte meg a tanárt - Mi...szer...szer...-nagy levegőt vettem-Mi szeretjük egymást. - nyögtem.
-Hazudsz. Nem szeretheted. - gúnyosan elmosolyodtam, hogy leplezzem zavaromat.
-Oh, professzor úr. Talán még mindig a főzet hatása alatt áll? Féltékeny? - gúnyolódtam és felálltam, hogy elsétáljak, de mint egy őrült rám vetette magát aminek az lett az eredménye, hogy mindketten a földön kötöttünk ki.
-Te-Nem-Szeretheted-Őt. - tagolta reszketve majd nyugodalmat próbált színlelni rémült arcomat látva - Nem vagyok a főzet hatása alatt. Kétszer is bevettem az ellen főzetet mert... - elharapta a mondat végét és észbe kapva legördült rólam és mellém feküdt.
-Mert? - kérdeztem kíváncsian. Piton olyan sokáig hallgatott, hogy azt hittem nem is kapok választ.
-Mert még mindig...akarlak...téged. - lehunytam a szemeimet. Ugye ez csak egy rossz álom? Ugye mindjárt felébredek? Kérlek Istenem, kérlek... Gépiesen felálltam Piton mellől és elindultam a kastély fényei felé.
Az előcsarnokban már várt rám Malfoy, arcára kiült a düh.
-Hol a francban voltál? - kiabált, ránk vonva az ott lévők figyelmét. Ahogy odaért elkapta a karomat és tenyere az arcomon csattant. Elterültem a földön mire többen is felszisszentek. Láttam ahogy Hermione beszalad a nagyterembe, de a következő pillanatban éles fájdalom járt át. Malfoy rám fogta pálcáját és azt suttogta 'Elektro!'. A fájdalom egyre csak nőtt és nőtt mígnem McGalagony éles hangja véget nem vetett neki.
-Malfoy! Azonnal mennyen az igazgatóiba! - ripakodott rá a professzor miközben lehajolt mellém. Gyönyörűen festhettem: hajamból kiesett a tiara, arcomon könnyek maszatolták el a tust és a púdert. Ruhám koszos, a hajam pedig gubancos. De egy hang se hagyta el a számat. Makacsul összeszorítottam ajkaimat, hogy azokat egyetlen jajj szó se hagyja el. Ekkor Malfoy rám nézett és egy olyan szóval illetett amire McGalagony felháborodása a tetőre hágott.
-Most mennyen fel az igazgatóiba vagy repül a Roxfortból, még ma! - parancsolta a professzorasszony. Miután Malfoy káromkodva elindult a lépcső felé, megpróbáltam felállni. Tudtam, hogy ha most nem megyek utána, akkor holnap nem marad belőlem semmi...
-Várj...Malfoy...Várj...-nyögtem és lerázva magamról McGalagonyt, a fiú után futottam. Egy mellékfolyosón értem utol. Szabályosan remegett a dühtől. Egyik kezével elkapta a torkomat és a falnak szegezett. A falon lógó festmények méltatlankodva felmorajlottak.
-Te...dög. - nyögte remegve Malfoy, majd megcsókolt olyan durván mint még soha. - Miattad kell az igazgatóhoz mennem ugye tudod? - somolyogni kezdett - Pitonnal voltál, mi? Ejnye Bonnie...Tanuld meg, hogy az én barátnőm nem lehet ribanc! - olyan hirtelen ért az ütés, hogy feljajdulni se volt időm. Éreztem, hogy ajkaim közül csordogálni kezd a vér.
-Nem - sírtam fel - Nem vele voltam! Esküszöm! Malfoy - mondtam, előre is undorodva attól, hogy mi következik - Malfoy, én téged szeretlek. - mondtam. A vad tűz nem aludt ki a szeméből, de egy kicsit mintha nyugodtabb lett volna. És a mostani csókja is lágyabb volt. Elengedte a torkomat.
-Holnap legyél a bájitaltanterem előtt kilenckor. - mondta és elindult a pinceterem irányába.
**
-Undorító, mocsok! Egy utolsó kis... - Hermione felháborodásában még a szavakat is alig találta meg. - Remélem kicsapják azt a férget! Malfoy egy alávaló szörnyeteg! Gyere, el kell menned a gyengélkedőre...
-Rendben. Elmegyek. De egyedül. - mondtam majd gyorsan kimásztam a portréjukon. Természetesen eszem ágában nem volt elmenni a gyengélkedőre. Inkább elindultam a pincébe, a bájitaltanterem elé. Végül is csak jól járok ha hamarabb érek oda a találkozóra...Legalább is azt hittem, hogy jól járok. De tévedtem. Már vagy tíz perce üldögéltem a lépcsőn, amikor kinyílt a terem ajtaja és megjelent Piton.
Szemlátomást ugyanúgy megleptem, ahogy Ő engem. Alaposan végigmért, majd tekintete megállapodott a berepedt számon.
-Mi történt? - kérdezte hűvös nyugalmat erőltetve hangjába. Megráztam a fejem.
-Semmi.
-Nem úgy néz ki.
-Ne érdekelje magát.
-Jöjjön be.
-Hogy micsoda?
-Jöjjön be, a terembe.
-Nem...kezdtem volna, de a tanár remegni kezdett az indulattól. Pálcáját rám szegezte és motyogott valamit. Ennek hatására úgy éreztem mintha egy láthatatlan béklyó magához húzna. Miután becsukódott mögöttünk az ajtó, a láthatatlan béklyók lehulltak.
-Már megint elrabol? - kérdeztem - Tudja elég rossz emlékeket ébreszt bennem ez a hely... - kezdtem mire arca elkomorult.
-Szóval rossz emlékeket? - tudtam, hogy mire gondol. Arra a bizonyos csókra.
-Nem tudom. - vallottam be.
-Mi az, hogy nem tudod? Egyszerű kérdést tettem fel: jó volt neked, vagy rossz? - kétségbeesetten néztem Piton arcába.
-Nem tudom. - kitágultak az orrcimpái, szemei villámokat szórtak. Savanyúan és cseppet sem vidáman felnevettem. - Na mi az? Te is megakarsz ütni mint Malfoy? Csak tessék. Már hozzászoktam. - leültem a tanári asztal mellett álló székre.
-Malfoy...bántalmaz téged? - kérdezte kissé megenyhülve és odaállt mellém. Hosszú ujjainak hegyével végigsimított a hátamon. Lehunytam a szemem.
-Azért nem vagyok biztos benne, hogy jó volt-e nekem az a csók...mert akkor egy bizonyos vágyfokozó hatása alatt álltam. Tehát az nem én voltam. - mondtam halkan. Talár suhogott majd megéreztem a jéghideg kezeket a combomon. Mikor kinyitottam a szemeimet Piton előttem guggolt. Nem kellett semmit mondania, így is értettem mit akar.
Közelebb hajoltam hozzá...mikor már csak pár centire volt egymástól az arcunk lehunytam a szemeimet és azt suttogtam: Nem szabad! Piton tétován a hajamba fúrta ujjait, lágyan és óvatosan, majd lassan magához húzott. Ajkai, akárcsak a kezei, hidegek voltak mint a márvány, de mikor az enyéimhez értek, mintha szikra pattant volna köztünk. Lassan mozgatni kezdtem az ajkaimat, s Piton felvette a ritmust. Egy idő után, arra eszméltem fel, hogy átkulcsoltam a tarkóján a kezeimet és lecsúsztam a székről mellé. Szorosan hozzá tapadtam, de a csókot egy pillanatra se szakítottuk meg. Halkan, vágyakozva mordult egyet mikor végül elszakadtam tőle. Zihálva, lüktető ajkakkal dőltem hátra és azon gondolkoztam, hogy ez teljesen más volt mint Malfoyjal. Sokkal szenvedélyesebb és gyengédebb volt, még is ebben a pillanatba az egész testemben tűz lángolt.
-Azt hiszem... - mondtam zihálva - Igen. Nekem is jó volt.
