Azkaban Őrült Boszorkánya

 Most kivételesen nem egy szerelmi történetet hoztam, hanem egy    őrült fejezetet.:D Hozzá teszem, Bellatrix is az egyik kedvenc szereplőm, és ezen a képen különösen csinos!:) A fejezet nem hosszú, de azért jó olvasást!

Cím: Azkaban Őrült Boszorkánya

A nő magabiztosan sétált végig a temetőn. Arcán megvetés tükröződött ahogy egy-egy gyors pillantással megtisztelte a mugli sírköveket. Teljes mértékig biztos volt benne, hogy ha ő egyszer meghal egy egész kápolnát szentelnek neki melyet a legkifinomultabb és legdrágább kövekből építenek majd, s a felirat hatalmas, cikornyás betűkkel lesz a kápolna ajtaja fölé vésve, hogy messze harsogják: 'Itt nyugszik Bellatrix Lestrange, a Nagy Úr legelhivatottabb szolgája'. A nő harsányan felkacagott. Tudta, hogy a Nagy Úr nem fogja örök életben részesíteni őt, hiába Ő a leghűbb a halálfalók közül, de abban biztos volt, hogy hátralévő életében a pénz miatt nem kell már aggódni, s gyilkolni való is akad bőven.
-Nagy Uram... - hajolt meg egy fekete taláros férfi előtt. Végre elért a temető közepébe, ahol egy kisebb fekete csuklyásokból álló csoport várta. A nő kitágult pupillával, csillogó szemekkel és remegő ajkakkal nézett fel a férfira. Utóbbi magas volt, karcsú, feje kígyószerű: orra helyét két apró vágás jelezte, koponyája tar volt, fogai élesek, szemei pedig sárgán világítottak. A Nagy Úr hosszú, fehér ujjának hegyét Bellatrix fekete, göndör hajához érintette és mélyen sziszegve sóhajtott.
-Kedves Bellatrix, remélem jó hírekkel szolgálsz. - a férfi hangja hideg volt mint a penge, s a nő apró remegésekkel jelezte hódolatát és vágyait. Mivel igen is jó híreket hozott, bátorkodott felkelni és a gonosz szemekbe pillantani. Szinte remegett az izgalomtól, alig várta, hogy közölhesse a jó hírt. Nem merte tovább váratni Urát, hát suttogva belekezdett.
-Az embereink fantasztikus ütemben hódítják meg Minisztériumot Nagyuram! Evergroom tegnap Imperius átok alá vonta a Varázsbűn Üldözési Főosztály  vezetőjét, Sackler a halálig kínozta az egyik Rend tagot, Mundungust, Amanda pedig kivallatta Bonest, a főtitkárt. Érdekes információkat közölt... - hatásszünetet tartott. Szemei hatalmasra tágultak, mellkasa fel-le mozgott az izgatott zihálástól. Kezei folyamatosan láthatatlan kis jeleket írtak le maga elé. Igen. Bellatrix-on is fogott az Azkaban szörnyű tizensok éve. Elméje már nem volt teljesen ép, bár a Nagy Urat ez cseppet sem zavarta, sőt..! Nagyon is imponált neki a csinos, bár kissé viseltes arcú boszorkány őrült szadizmusa és a kritikus hozzáállása a muglikkal, félvérekkel és vérárulókkal szemben. - Azt mondták Harry Potter visszatért az iskolába. - Harry Potter neve egycsapásra elfeledtette Voldemorttal Bellatrix csinos arcát. Összeszűkült pupillával fordult a boszorkányhoz, s mohón itta annak minden szavát. Bellának ez nagyon is tetszett. - Perselusnak el kellett jönnie az iskolából mert fellázadtak ellene. Greyback, Hewerald, Momsen és Terkle is épp csak, hogy ki tudtak jutni. A gyávák! - sikoltott fel a nő szenvedélyesen, majd hirtelen a Nagy Úr lábai elé vetette magát. Megfogta a férfi talárjának szélét és megnedvesített ajkakkal, még mindig hatalmasra nyílt szemekkel pillantott fel a Nagy Úrra. Egészen úgy tűnt mintha szenvedne. - Ó, kegyelmes Nagy Uram, kérlek téged, sőt könyörgöm: engedd, hogy elmenjek Roxfortba és megöljem Harry Pottert. - miközben kimondta a fiú nevét, rózsaszín nyelvét furcsán kidugta telt ajkai közül, s így egészen sziszegő hatást keltett. Voldemort hangosan felkacagott majd hirtelen pálcáját a nőre szegezte.
-Ugyan, kedves Bella! Jól tudod, hogy a Potter fiú az enyém. - pálcáját a nő álla alá dugta, s gyengédnek egyáltalán nem nevezhető mozdulatokkal talpra tessékelte a nőt, aki fátyolos szemekkel nézett a gonosz arcba. - Mindazonáltal, kedvesem, megengedem neked, hogy te válassz elsőként azok közül akik nem akarnak csatlakozni seregemhez. - a nő szívét hideg öröm járta át, ajkai mosolyra húzódtak. Mélyen meghajolt.
-Túl kegyes vagy hozzám Nagy Úr! - Voldemort újra megérintette a nő haját, majd elszáguldott mellette s közben egész temetőt bezengő hangon újra megszólította őt.
-Lucius barátunk volt kedves idehozni a Roxfort mugli ismereteket tanító professzor asszonyát. - a férfi merő gúnnyal ejtett ki az utolsó öt szót. Mindenki nevetett, de Bella kacaja táblát kaparászó macskakarmokként hasított a levegőbe. Szemével vadul keresgélte az említett személyt. Az említett nő a fekete csuklyások megnyitott gyűrűjének közepén feküdt a földön. - Bella, ha lennél szíves... - azzal a férfi hopponált.
 Bella vadul csillogó szemekkel, s újra kitágult pupillákkal lépett a tanárnőhöz. Cipője orrával a hátára fordította. Látszott a mugliismeretek professzor asszonyán, hogy már hosszas idők óta kínoztak, de Bellatrixot ez egy cseppet sem zavarta: megmarkolta karcsú varázspálcáját, rászegezte a nőre és azt visította: Crucio! A keserves sikoltozásba a halálfalók harsány nevetése vegyült, egészen addig míg Bellatrix, arcán olyan mosollyal mintha hatalmas ajándékot adna át, el nem suttogta: Avada Kedavra!